Attól a naptól fogva, hogy Bandit megismertem, hetekig, nem létezett rajta kívül senki és semmi más az életemben. Az ébredező szerelem, teljesen elvakított. Aztán egy napon, mégis felébredtem… a rózsaszín álmok kegyetlen valósággá váltak. A 18. születésnapom előtt a nácik bevonultak az országba. De mi is történt pontosan?
„A Kállay-kormány kiugrási szándékáról és tárgyalásairól a német titkosszolgálat is tudott. Hitler tartott egy esetleges balkáni angol-amerikai partraszállástól és nem engedhette, hogy Magyarország kiválásával veszélybe kerüljön a délkeleti front. Ezért 1944. márc. 19-én német csapatok szállták meg az országot. Horthy a feltétlen németbarát Sztójay Dömét nevezte ki miniszterelnöknek. Az ország német irányítás alá került. A bevonuló német csapatokkal együtt megérkezetek a Gestapo emberei, s már az első napon hozzáfogtak a baloldali, vagy akár angol orientációjú politikusok, újságírók és gazdag vezetők letartóztatásához. A német felsőbb szervek létszáma nem volt jelentős, a megszálló csapatokat pedig csak, mint fenyegető erőt tartalékolták. A megszállási rendszer úgy működött, hogy a vele együttműködő magyar államapparátusra támaszkodott. Sztójay kinevezése után az államgépezet kiszolgálta a németeket. A fegyverkezés és a haditermelés irányítására német megbízottakat neveztek ki. Megindult a zsidóság német mintájú üldözése. Május közepén megkezdődött a deportálás.”
Hitler Mein Kampf-ja a Magyar nácik bibliájává vált és az SS védőosztag feketeingesei és az SA rohamosztag barnaingesei közé is egyre több és több fiatal állt. Elszaporodtak a túlkapások és a nyilaskeresztesek is „jó” munkát végeztek. Már kevés volt, hogy a zsidókra nézve törvényeket hoztak. Életbe lépett a totális diktatúra, amely három pilléren nyugodott: propaganda, erőszak, gazdasági sikerek. Hiába jött létre április 6.-án a Magyar Zsidótanács, tárgyalásai nem akasztották meg a zsidóság porba tiprását. A zsidótlanítás első lépése a sárgacsillag a második a gettósítás a harmadik pedig a deportálás volt.
Attól az időszaktól fogva, amikor feleszméltem, hogy mi is történik körülöttem, rettegni kezdtem. Emlékszem, már áprilisi szél fújt… éppen a Nyugati pályaudvarnál jártam, amikor hosszú kígyózó sorra lettem figyelmes. Az emberek legtöbbjén sárga csillag virított.
- Mit osztanak? – kérdeztem egy hozzám legközelebb álló zsidó nőtől.
- Kenyeret, jegyre. – felelte félelemtől összeszűkült szemmel, miközben nyugtalanul körbepislogott.
- Jó hosszú sor.
- Kérem… könyörgöm, nem segítene rajtam? Úgy hallom, ma a zsidók nem kapnak kenyeret… három kisgyermekem van… maga olyan jóságosnak néz ki és nem zsidó ugye? – nézett rám esdekelve.
- Nem, nem vagyok az. – szegezett mellé ez a megkülönböztetés.
- Kiváltaná? – nyújtotta felém a kenyérjegyét, mindkettőnk vesztére, mert egy nyilaskeresztes azonnal lecsapott.
- Mi van büdös zsidó, rajtad miért nincs sárgacsillag? – ordította.
- Én… nem vagyok zsidó… - védekeztem halálra váltan.
- Dehogynem! – ordított tovább a férfi, úgy, hogy még az erek is kidagadtak a nyakán.
- Nem vagyok. – kezdtem hátrálni, de a nyilaskeresztes megragadta a kezemet.
- Akkor szimpatizáns! Egy szemét zsidóbérenc! Rosszabb vagy náluk… te aljadék. Agyonlőlek… – sipította magából kikelve és rám szegezte a puskáját. Abban a pillanatban hatalmas lökést éreztem. Akkorát, hogy kiestem a sorból… aztán elkezdtem futni. Rohantam, ahogy csak tudtam, az életemért.
Máig nem emlékszem, hogy kerültem a Nyugatitól a Kútvölgyi útra. Csak azt tudom, hogy hazáig árkon-bokron tartott az út. Reszketve érkeztem a zugligeti villamos végállomására. A villamosmegállóban Bandi állt. Nem ismertem meg.
- Vártalak..
- Nem vagyok zsidó! Érti? – néztem rá eszelősen.
- Persze, hogy nem… de mi történt kicsi csillagom? – ölelt magához és úgy szorított, hogy majdnem összeroppantott.
- Meg akart ölni. Meg akart ölni… nincs Isten érted? Nyilas állatok…
- No, de mi történt? El tudod mesélni? – faggatózott tovább, aggódó arccal, én pedig képtelen voltam összefüggően elmondani a velem történteket. Összeroppantam. S bár még hallottam a távolból hozzám jutó halk szerelmes férfiszavakat… értelmüket már nem tudtam felfogni. Pedig nagyon is jó lett volna, mert Bandi akkor határozta el, hogy megvéd engem, és az ismerőseimet, bármilyen áron…
Azóta sem emlékszem másra, mint erre a néhány emlékképre. A zsidó nő arcára és arra az erős lökésre, amivel meglódított, hogy megmentse az életemet. Nem tudom mi lett vele… csak remélem, hogy számára, ott és akkor, nem ért véget az a tavasz... az élet.
Vagy ki tudja? Mert 1944 október 15.-én Magyarországon megtörtént a nyilas hatalomátvétel. Szálasi vezetésével kivégzőosztagokat állítottak. Körülbelül háromszázezer budapesti zsidó várta rettegve mit hoz a nyilas uralom... gettókba zárás, deportálás és kivégzés várt rájuk...
Andrássy út 60.: a "Hűség Háza", nyilas főhadiszállás. (ma: A Terror Háza Budapesten)
Utolsó kommentek