Életem a Tiétek

Keserű gyermek évek - I rész -

Divatszalon: 1931-1943

Divat 1931-1943

Az előzményeket itt olvashatod

CSAJSZ~1.JPG

Életem a tiétek...

31

Utolsó kommentek

17. Körbezárt város

2010.02.21. 14:18 Kürthy_2

 Harmadik fejezet: 

Amikor a halál szele elkísért

Deda néni hálálkodása még sokáig élénken élt bennem, de Bandira többé soha nem tudtam szerelemmel gondolni. Meghalt bennem az érzés, azon a napon, amikor a ludovikai nácik között megláttam. Emléke azonban még, hosszú-hosszú éveken át elkísért. 
"1944. december 24-én zárult be a szovjet csapatok gyûrûje Budapest körül, és kezdôdött meg egy gyönyörû világváros ismételt ostroma. Hiábavaló volt Angelo Rotta pápai nuncius és számos magyar fôpap kérelme a német és magyar parancsnokságokhoz, hogy Budapestet nyilvánítsák nyílt városnak, másképpen határoztak. Kellett a szovjet haderô egy részét lekötô, a nyugati csapatokat részben, ideig-óráig tehermentesítô csatatér, hogy Hitler és Szálasi uralmát meghosszabbítsa, még a város feláldozása árán is."
Az Oroszok a munkaszolgálatosok vezetésével özönlöttek a hegyekből... több csendőr egységet a Rózsadombra vezényeltek a Bólyai Műszaki akadémiáról...
Későbbi hírekből tudom, hogy Sztálin, Budapest bevételére Kecskemét irányából indított offenzívát, de a Vörös Hadsereg a Magyarok által "Attila" védelmi vonalnak nevezett erők miatt elakadt. Ekkor határozták el, hogy a fővárost két gyűrűben bekerítik. A Német csapatok nem számítottak gyors sikerekre, ezért ezt a gyenge pontot kihasználva karácsony estére az Oroszok bekerítettek minket. Főleg Budát támadták...
Emlékszem, az ünnepekkel voltunk elfoglalva. Anyám a konyhában serénykedett. Az asztalra valót készítette. Néném éppen a boltba készült. Már nem tudom, mi maradt el a fogásból, csak rémlik, hogy néhány perccel később valamiért elsietett. Szóval... átjárta házunkat az ünnepi hangulat, a karácsonyi fenyőág és az olcsón szerzett sült csirke szárny illata. Álmunkban sem gondoltuk, hogy baj lehet. Úgy hallottam utólag, hogy a tömegközlekedés is üzemelt. Az emberek az utcákon tolongtak, a boltokat járták, épp úgy, mint azon a napon Nyénye is. A város élte az ünnepi életét. Ma már közismert, hogy az orosz felderítő csapatok a még üzemelő fogaskerekűvel jöttek le a hegyről. Sőt, a kalauz jegyet kért tőlük... de jegy helyett dobtáras géppisztolyt nyomtak az arcába... ezért az utasok hanyatt-homlok menekülve leszálltak.
Mire a néném haza ért, elszabadult a pokol. Állandó akna és röppentyűtűzzel lőtték a környező dombokat. Egyszerűen nem hittem a szememnek. A látvány egyszerre volt fényesen gyönyörű és borzalmasan félelmetes. Mire megvirradt a régi borzalmak mellé új félelmek költöztek. S bár anyám nyugtatott... mégis azt vettem észre, hogy egész éjjel úgy ölel bennünket a közös ágyban, hogy majdnem megfulladunk.

December végén a legnagyobb harcok a Városmajorban és a budai hegyekben folytak. Rettegve, sietősen jártunk az utcán, és mire elérkezett 1945 január vége, a teljesen bekerített védőknek már csak napi 150 dekagramm kenyér és lóhúsból készült leves volt az ellátmánya.

Aztán hozzánk is bejöttek az Oroszok.... 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://200902.blog.hu/api/trackback/id/tr61778133

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása