- Dr. Sasváry József. –mutatkozott be a közjegyző, majd rámutatott egy székre. – Foglaljon helyet.
- Köszönöm.
- Ígérem, gyorsan végzünk. Fogjunk is bele azonnal. Nos… - krákogott. - Amiért összejöttünk, az Györfi Béláné szül: Radics Ilona végrendelete. Tájékoztatom, hogy törvényeink szerint, az elhunyt személy vagy személyek vagyona az örököst vagy örökösöket illeti meg. Maga a vagyon, a végrendeletben, vagy a törvényben meghatározott személyre vagy személyekre száll át. Én, mint közjegyző gondoskodtam a szabályszerinti hagyatéki leltár felvételéről. Így a hagyaték tárgyát is ennek alapján állapítottam meg. Eddig minden világos, gondolom. - fogott bele a hivatalos ügymenetbe. Bólintottam.
- Mivel az örökhagyónak érvényes végrendelete van, és bizonyos rendelkező szakasza önre vonatkozik, ezért a mai jogállás szerint, kötelességem a végakarat önre vonatkozó tartalmát ismertetni Önnel. A végrendelet másokra vonatkozó részét, az ön esetében tárgytalannak tekintem. Felolvasását nem ide tartozónak minősítem... Esetleg van kérdése az eddig hallottakkal?
- Nem, köszönöm, nincs. – válaszoltam zavarodottan. Fogalmam sem volt, mi lehet Deda néni hagyatéka.
- Akkor… a vonatkozó rész… olvasom. „Egy darab 24 karátos arany nyakláncom, rajta arany keretbe foglalt tűzzománc Mária függőmet, Kovács Zsófiára… hagyom. Aki lakik... etc... etc... ect.... A hagyományozásban nagylelkű és önzetlen segítsége, de legfőképpen Bandi fiam megmentése vezérelt. Előbbi indok miatt, határozott végakaratom, hogy megemlékezzek róla. Ráhagyom továbbá azt a lezárt borítékot is, amiben lévő leveleket, betegségem miatt, (agyvérzésből származó, beszédközpont károsodás) neki már felolvasni nem tudtam. Az írás nekem szól, de kötelességemnek érzem tudatni vele az abban foglaltakat, hogy általa a múlt és annak minden apró momentuma vagyis az igazság napvilágra kerüljék. Ne legyenek tévhitek, ne legyenek keserű könnyek. Ég áldjon lányom, dönts belátásod szerint"... - fejezte be Dr Sasváry. Aztán előhúzott a fiókból egy apró csomagot.
- Ez, az Öné. Kérem, írja alá az elkészült jegyzőkönyvet, és azt hogy átvette a hagyatékát. Ilyen rövid lefolyású ügyekben a személyes átadás a legjárhatóbb út.
- Köszönöm. - ríkatott meg Deda néni kedvessége, aztán újra találgatni kezdtem. Az igazság levele? Vagy, esetleg Deda néni írt valami mást, mint amit elmesélt? Vagy netán... nem erre nem is merek gondolni... - fogalmazódott meg bennem... Bandi. Nagyjából ilyen és hasonló gondolatokkal vettem át az aprócska csomagot. És még akkor is ez foglalkoztatott, amikor kijöttem az ügyvédi irodából.
- Hát lássuk... mi is az igazság!
Utolsó kommentek