Abban a percben, amikor a fiút, akit szerettem, megpillantottam, nagyot dobbant a szívem. Legszívesebben azonnal odafutottam volna hozzá, de aztán működésbe lépett a híres Kovácsféle amolyan félelemmel teli vegyes önérzet. Örültem, hogy életben látom, örültem, hogy nincs semmi baja, de…
- Még mit nem! Elvégre elhanyagolt. Hetek óta nem tudok róla semmit. – hasított belém néhány kósza érzés és megpróbáltam újra láthatatlan lenni. Pechemre nem sikerült. Bandi észrevett. Csodálkozó tekintetében mintha féltés bujkált volna, de ezen kívül nem történt semmi. Bevallom nem értettem a dolgot. Azt sem, hogy hová tűnt el olyan hosszú időre és azt sem, mit keresett abban a házban, ahol Gestapós, nyilas parancsra golyót repítenek egy ember fejébe. Megválaszolatlan kérdéseimet még az is tetézte, hogy a lelőtt ember hűlt helyén, kedélyesen cseverészik egy fasisztával.
- Neeem lehet jóban egy ilyennel. Ő nem… olyan. Biztos, csak muszájból ütögeti hátba az illetőt.– nyugtatgattam magam, és vártam, hogy Bandi hozzám szegődjön. Ő azonban meg sem mozdult.
- Mi van? Miért nem jön? Miért nem használja ki ezt az esélyt? Megmagyarázhatná az eltűnését! – kezdtem türelmetlenkedni. A váratlanul kialakult helyzet azonban kezdett kínossá válni. Elhatároztam, hazamegyek. Persze, még néhány pillanatig igazgattam az ernyőm, húztam az időt. Hátha… de ő nem mozdult. Szemmel láthatóan jól érezte magát a túloldalon. Keserűséget éreztem, aztán dühöt és mivel más választásom nem volt felkerekedtem a villamosmegálló felé. Még éppen csak két lépést tehettem, amikor éles fütty harsant.
- Csinibaba várjál! – kiabált a feketeinges. Körülnéztem, kinek szólhattak, de miután nőt sem közelben, sem távolban nem láttam, egyértelműnek bizonyult, hogy csak nekem szólhatott. Észrevettem, hogy elindul felém. Emlékszem, úgy tettem, mintha nem hallottam volna semmit.
- Elvégre tisztességes lány vagyok! Kikérem magamnak! És Bandi? Miért tűri? Ha már nem is törődik velem, azért csak egy közelebbi ismerőse vagyok. Csak szeretett… Vagy nem? – tettem fel magamnak megannyi kérdést… és megszaporáztam a lépteim. De a feketeinges utolért.
- Szép napot kislány, merre ilyen sietős? – érdeklődött negédesen, miközben majdnem átfúrta tekintetével a kabátomat. Nem szóltam semmit. Menni akartam, de elém állt. Akkor Bandi is elindult felém. Szinte rohanva érkezett.
- Leharapták a nyelvedet?
- Nem, de sietek.
- Aztán hova ilyen gyorsan?
- Haza. – válaszolgattam röviden, de csak azért, mert nem mertem ujjat húzni egy fasisztával.
- Elkísérhetlek?
- Hagyd már kedves barátom, sokkal fontosabb dolgok várnak ránk. Sietnünk kéne. – szólt közbe Bandi.
- Ugyan, mi fontosabb egy jó, nőnél? – csippentett a karomba, amitől azonnal felháborodtam.
- Ne fogdosson!
- Óh, egy kis méregzsák. Harapós a kicsike. Annál jobb. – bátorodott fel.
- Magának nem vagyok kicsike.
- Hanem?
- Hanem, semmi sem…
- De leszel ugye? – szemtelenkedett tovább.
- Hagyjon békén! Minek néz maga engem? És te meg, miért tűröd? Csak állsz itt szótlanul!
- Kis butuska, ő is csak egy férfi. – mustrált végig újra.
- Valóban? Ha igazán az lenne, megvédene az ilyen alakoktól, mint maga. Főleg azok után… - haraptam el gyorsan a szót, mert rájöttem, hogy a mi ügyünk nem tartozik erre az útonállóra.
- Gergő, nem indulnánk már? – tudakolta sietve, idegesen Bandi.
- Szóval nem védesz meg! – néztem rá könnyes szemmel, de ő újra csak a feketeingeshez beszélt.
- Na mi lesz már? Vár az elnök… menjünk! – ragadta karon a férfit. Húzni kezdte. És akkor… az felnevetett.
- Ó, hát miért nem mondtad, hogy te ismered ezt a lányt? Úgy egészen más a dolog. Ha te barátom, hogy úgy mondjam finoman, lefoglaltad már… – mérte fel a helyzet különlegességét úgy hogy nevetve a homlokára csapott.
És akkor… kifordult a világ a sarkából. Bandi határozottan a szemembe nézett és azt mondta: „Nem ismerem. De igazad van, jó a kicsike!”
Abban a pillanatban eltört bennem a szeretet.
- Piszok alak! – fakadtam sírva és rohanni kezdtem. Úgy folyt le a könny az arcomon, hogy le sem töröltem. Már nem érdekelt semmi. Ha egy bomba hullott volna a fejemre, annak csak örültem volna.
Utolsó kommentek